Rohanás,
Kifogás,
Nem érdekled mást.
Vakon előre
haladva,
Mások meg sem hallgatnak.
Múlik az idő,
s a víz is kidől
a pohárból,
Mely túlcsordult.
Cseppenként telt meg,
Úgy, hogy észre sem vetted,
Mert te tetted,
Mit tenned kellett.
De most folyik,
és eláraszt mindent,
Tested,lelked,
Két szemed.
Kapkodják fejüket,
Mi történhetett veled?
Kik vakon jártak,
S meg nem hallottak.
Közben rájöttél,
Hogy álmodozni is elfelejtettél.
A hétköznapok mókuskerekében,
A félelem börtönében.
Álmodnék egy szebb jövőt,
Hol mosollyal köszöntjük a szembejövőt.
A szeretet, megértés az elsők,
S csak ritkán jönnek a felhők.
Erőtlen erőlködések,
Hangtalan segélykérések
Hagyják el testem,
Meghalt a lelkem.
De hirtelen jelez a testem,
S kinyitom a szemem,
Látom,ahogy a kisfiam fogja a kezem.
Újraéledt a lelkem.
Köszönöm,hogy vagy nekem!
